Harmincegy éve, 1979. február 2-án hunyt el Sid Vicious. Egy cseppet sem lebecsülve a jeles olvasótáborom, úgy érzem be kell számolnom, ezzel a történettel...
1975 tájékán egy bizonyos Malcolm McLaren és neje üzemeltetett egy anti-divat boltot London Chelsea negyedében, a kings Road-on, mely a későbbi események ismeretében eléggé beszédes név volt. A kis áruda rövid időn belül az akkor éledező punk-mozgalom jeles képviselőinek találkozóhelyévé vált, ide járt egy bizonyos John Ritchie. A helyen gyakran megfordult egy John Lydon, később Johhny Rotten nevezetű úriembernek cseppet sem nevezhető fazon is, aki rengeteg időt tölttött azzal, hogy felforgatta a bolt teljes árukészletét, majd nem vett semmit. McLaren ezt nem vette rossz néven, hiszen majdnem midnenki így tett, ráadásul Lydonról kiderült, hogy van egy zenekara, a Sex Pistols, amelyik addigra túl is volt 1-2 koncerten. A derék butiktulajdonos megérezte a pénzszagot. Az Egyesült Királyság tele volt kiábrándult, cinikus fiatalokkal, a thatcherizmus tombolásának ideje ez, ami kb olyasmi volt, mint a gyurcsányizmus, azzal a külömbséggel, hogy Thatcer pár éven belül tényleg gatyába rázta az országot, amit akkor még persze senki ne mtudhatott.
McLaren később szerette úgy beállítani magát, mint a punk-mozgalom atyját(hát a lófaszt!). 1975-ben a téma már az utcában, a kocsmákban és a kis klubokban kezd egyre látványosabb formákat ölteni. A hisztéria a Sex Pistols berobbanásával lesz teljes. McLaren annyit tesz, hogy lemezszerződést intéz(a pénznek nincs szaga), és kirúgja a basszusgitárost, Glenn Matlockot, bár a punk alapvetésnek számító, a rádiók bojkottja ellenére a lemezeladási listák élén taroló "Never mind the Bollocks, Here Is The Sex Pistols"-ot ő játsza végig. A helyettes Johhn Ritchie lesz, aki később Sid Vicious néven lesz inkább hírhedt, mint híres: zenélni nem tud, egyfolytában merev részeg, ha éppen nem, akkor heroinnal van tömve.
A zenekar rövid tündöklés után amerikai turnéra menekül miután a Temzén a Parlamenttel szemben elődják a "God Save The Queen"-t, amely többek között a királynő fasiszta korányáról értekezik. A rendezényt a rendőrség alaposan szétveri (ismerős valahonnan).
Amerika már csak nyűglődés, az énekes Johnny Rotten a harmadik buli után kiszáll, Sid viszont kint marad Nancy Spungen nevű barátnőjével, aki nem sokkal később, 1978 október 12-én gyilkosság következtében meghal.A helyi erők Sid Vicious-t gyanúsítják a gyilkossággal, de 1979 februán 2-án, óvadék ellenében szabadlábra helyezik, és még aznap egy bulin heroin túladagolás következtében meghal, minden bizonnyal véletlenül, mint Hendrix, Joplin, Elvis Presley vagy Jim Morrison.
Aki többre kíváncsi, javasolom a "Great Rock'n'Roll Swindle" című nagyszerű filmet, melyben többek között Sid fehér öltönyben énekli el Sinatra "My way" című klasszikusának punk verzóját, géppisztollyal lekaszabolva a párizsi olimpia válogatott közönségét, ha meg esetleg megvan DVD-n a Sid és Nancy című extra hazugság, akkor azonnal adjuk oda a gyerekeknek frizbizni, ha vannak...
Forrás: Móricka magazin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.